Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Útleírás

2009.11.21

Már hétfő van, és ez a harmadik napom Máltán, de egyelőre nem volt időm internetezni, élményeket irogatni, elég zsúfolt volt a program. Ma sem tudom meddig jutok el. 

November 20.án, pénteken indultam el Calpéból, 4 óra körül mentünk át Benidormba a buszállomásra, ugyanis Gironából indult a repülőm Máltára, ami tőlünk 600km nagyjából, és busszal volt oda a legegyszerűbb eljutni. lehetett volna repülővel is menni, sokkal gyorsabb, de akkor már péntek reggel 6kor el kellett volna indulnom otthonról. Így sokkal kényelmesebb volt, 4ig volt időm bepakolni, kutyát sétáltatni, otthon rendet rakni, hogy Gyulának kevesebb dolga legyen...:-) A buszom 5kor indult, még fél órát kellett várnunk az indulásig, de időben akartunk menni, mert nem voltunk még az új buszállomáson, és azt hittük nehezebb lesz megtalálni. És jobb hamarabb érkezni, mint lekésni a buszt. Valenciáig tele volt a busz, oda 7óra után érkeztünk meg, onnantól viszont alig voltunk 10-en, és csak ketten jöttünk messzebbről, a többiek mind Valenciában szálltak fel. A busz éjfél után ért Barcelonába, viszont nekem a következő buszom Gironába csak 3.30kor indult, így még volt 3 órám. Szerencsére egész gyorsan eltelt, ettem-ittam, próbáltam olvasni, de az éjszakai váróteremben leoltják a lámpákat, talán takarékosságból, talán, hogy az emberek jobban aludjanak...elég sokan voltunk, mindenki ugyanarra a buszra várt, mert rengeteg Ryanair gép indul korán reggel Gironából. Az út 1 óra volt nagyjából, azt sikerült végigaludni. Barcelonában még az esti órákhoz képest is kellemes idő volt, Gironában viszont hideg volt, és köd. 

A repülő időben indult, és szerencsésen meg is érkezett Máltára, két óra út után. A repülőtéren elvileg várniuk kellett volna a nyelviskolából, hogy elvigyenek a szállásra, de elfelejtettek értem jönni, így telefonálnom kellett az iskolába, így a végén 1 órás késéssel indultam el a reptérről a családhoz. Így is már 10 óra után nem sokkal a szálláson voltam, az előttem ott lévő lány, akinek a helyére mentem, még csak akkor csomagolt. Ettől függetlenül már az ágyam kész volt, kaptam kávét, és nagyon kedvesek voltak a háziak. Megismertem a leendő szobatársaimat is, egy 27 éves japán lányt, Makikot, és egy 29 éves olasz, szardíniai lányt, aki szintén Spanyolországban él, Valenciában, Mara. Ő kikísérte a repülőtérre a másik lányt, ő is olasz volt, én a japán lánnyal tartottam, akinek találkozója volt egy peruival. Teljesen nemzetközi hangulat volt, három földrészről verődtünk össze. Étterembe mentünk először, én akkor már elég éhes volt, mert előző nap délután 2 óta csak 3 pici szendvicset ettem. Tésztát ettünk, de nem volt a legfinomabb. Viszont olcsó volt, mert 5 euróért annyit lehet enni, amennyit csak bír az ember, 3 különféle tésztából, és egy rizses ételből. Ebéd után úgy döntöttünk, megnézzük Vittoriosát, de így szombat d.u. nem sok élet volt a városban, viszont egész szép. Egész Málta nagyon egyforma, a városok össze vannak épülve, ugyanolyan épületek vannak mindenfelé, egyféle sziklából építkeztek. A legtöbb házra ráférne egy festés, és az vezetékekkel is kellene vmit csinálniuk, mert mindenfelé a házakon kívűl lógnak a vezetékek. Vittoriosában nem sok időt töltöttünk, mert be is sötétedett hamar, én pedig elég fáradt is voltam. Vacsora és fürdés után, 1/2 10 kor már aludtam is. A vacsora sajnos nem a kedvenc kajáimból állt, hal volt, és brokkoli, amiket nem szeretek, sült krumplival és főtt kukoricával, ami viszont nagyon jól esett. Desszert is volt, sárgadinnye, amit szintén nem nagyon eszek, de ezt azért megettem. A hal és a brokkoli után nem akartam meghagyni a desszertet is.

Sikerült 11órát aludnom, és jól kipihennem magam, vasárnap reggel 1/2 9 ig aludtunk, majd 9kor volt a reggeli. A reggeli nagyon jó volt, viszont az az érzésem, hogy minden reggel ugyanezt fogjuk enni. Kukoricapehely, lekváros-vajas pirítós és joghurt. A többiek egy vasárnapi híres piacra készültek, nekem már két héttel előre megvolt a programom, akkor vettem meg interneten a jegyet a Hypogeum-ba. Együtt mentünk Vallettába, a fővárosba, ugyanis szinte bárhova akar menni az emberke itt Máltán, először mindig Vallettába, a központi buszállomásra kell mennie. Itt először sétáltunk egyett, majd mentünk kinek merre volt dolga. Valletta részletesebb bejárását későbbre tartogatom még. Most fix programom volt. Az egyetlen a két hét alatt. A Hypogeumba a jegyeket mindig előre kell megvenni, mert általában már 1-2 héttel korábban megtelnek a csoportok, ugyanis egy nap, csak 5-6 10 fős csoport mehet be, a hely védelmnek érdekében. A Hypogeum egy megalitikus építmény, föld alatti templom, katakombák, amit a máltai őslakosok építettek kb. 5000 évvel ezelőtt. Érdekes volt, bár én egy kicsit nagyobb helyre számítottam. Az egész program 1óráig tart csak, fél óra megnézni egy kis kiállítást, és egy videófilmet a Hypogeum történetéről és egy picit Máltáéról is, majd fél óra séta alatt megmutogatják magát a katakombát. A kisérő hölgy, ill. úr nem beszél, hanem mindenki visz magával egy "audio guide"ot, ami azért jó, mert így mindenki kiválaszthatja a saját nyelvét. Igaz csak 6 nyelv van...és persze a magyar nincs közte. Fényképezni nem lehet, túl sötét is van hozzá, és a fények nem folyamatosan égnek, hanem menet közben hol eloltódnak, hol felkapcsolódnak. Ezt sem tudom, hogy spórolás véget, vagy azért, hogy védjék a régi falakat. Sajnos szórólap sincs a helyről, csak egy könyvet lehet venni, tényleg sok információval, viszont 6 euróért, ami elég soknak tűnik, egyetlen nevezetességért.

A Hypogeum után, ami egyébként az 1980-as évek óta a világörökség része, elmentem a Tarxien templomokhoz is, ami ugyanabban a városban, Paolában van, 5 percnyi sétára. Ez is a világörökség része, és a Hypogeumnál javasolják a megtekintését. Ide csak 6 euró volt a belépő, ellentétben a Hypogeum 20 eurós belépőjével. Tülekedni nem kellett, mikor én mentem, rajtam kívül csak 2-en voltak, később jöttek még néhányan. A Tarxien templomok szintén megalitikus, több ezer éves romok, de sajnos itt túl sok információ nem volt, megint csak egy 6 euros könyvet lehetett kapni a helyről. Ezt annyira nem ajánlom senkinek, szerintem ennél Máltán érdekesebb megalitikus templomok vannak. Mert nem ez az egyetlen! A máltai őslakosok elég tevékenyek voltak, sokat építettek, Máltán és Gozon is találtak ásatások során romokat. Azt viszont nem tudják hogyan tűnt el ez a népesség. Azt sejtik, hogy Szicíliából érkeztek hajókon, itt éltek pár ezer évet, saját kultúrát alakítottak ki, de aztán csak úgy eltüntek.....

Paola után ismét Vallettába buszoztam, majd onnan Sliemába, ahol lakunk. Elég hamar leszálltam a buszról, mert még sétálni akartam a parton. Egy órás séta lett, de megérte, szép a tengerpart, a naplemente a tengerparton, a hajók a kikötőben....

Én értem haza először, a többiek fél órával később, én addig teáztam Joe-val, a házigazdával. A felesége Marguerite, ő nem volt otthon. Igazi angol teázás volt 5-6 óra között, tejes teával és teasüteménnyel...Kis pihenés után házibuliba mentünk 7órakkor. Az egyik török diák búcsúpartija volt. Három hónapot volt itt Máltán, úgy tűnt mindenki nagyon kedvelte. Elég sokan voltak, 20-30 emberke, a föld szinte minden pontjáról, de legtöbben Spanyolországból. Rengeteg kaját készítettek, mi is itt vacsoráztunk. Itt sikerült magyarokkal is találkozni, vagyis én személy szerint egy magyar sráccal, Gáborral találkoztam, de később kiderült voltak mások is. 11-re már otthon is voltunk a buliból, korán le kellett feküdni a másnapi suli miatt.

Hétfőn volt az első nap a suliban, 23.án, akiknek ez volt az első hete, hamarabb kellett bemenni, hogy beosszanak minket a különböző szintű csoportokba. Akik megcsinalták már interneten a tesztet, azok rögtön beszélgetni mentek, akik nem, azok külön terembe mentek kitölteni a feladatlapot. A beszelgetés öt percig sem tartott emberenként, gyorsan elintézték, inkább a tesztes pontszámok számítottak. Engem a közephaladó csoportba osztottak be-nagyjábol azt jelenti az upper-intermediate szint. Az órák kilenckor kezdődnek, nekünk 8ra kellett bemenni a suliba, tehat még volt egy óránk, de lehetett netezni, meg ismerkedni az újakkal. Az első órán csak 4-en voltunk, késöbb érkezett meg egy srác, de mikor ezt írom, már a harmadik napnál tartunk, és nem vagyunk többen még mindig. Rajtam kívül egy spanyol lány van még, Nathalie, akit már vasárnap a búcsúpartin megismertem, egy német lány, Laila, aki most nem tud beszelni, mert elment a hangja, begyulladt a torka, a magyar srác, Gábor, akit szintén ismertem már vasárnapról, és egy koreai srac, azt hiszem, Chan. A két óra közti szünetben itt minden napi szokás, a közeli két bar valamelyikébe lemenni, és kávézni. Legalabbis rajtam kivul eddig mindenki kavezott, en maradok az uditonel. Nekem 12.30kor veget er a suli, a tobbseg viszont intenziv kurzuson van, nekik meg van orajuk delutan is. Elso nap volt egy megbeszeles is harom orakkor, azoknak, akik aznap kezdtek a sulit. Eleg rovid volt, 20-30 perc, nem is mondtak sok ujat, de ki kellett tolteni nehany papirt meg pluszba. Utana mar mehettunk a magunk utjara. En nem terveztem semmi kulonoset, csak pihenest, mert estere mentunk meg az udvozlo partira is. Makikoval elmentunk boltba, en mert nem tudtam, hol van az elelmiszerbolt a kornyeken, o pedig hust venni. mert estere fozott nekunk japan vacsorat! Csinalt nekunk szusit, ami annyibol allt, hogy rizst fozott, abbol gombocokat csinalt, es megtoltotte oket majonezes tonhallal. Utana a rizsgombocot magunknak kellett becsomagolni a halborbe...legalabbis nekem annak nezett ki. Ezt nekem ki kellett volna hagynom, mert annak annyira hal ize volt, hogy nekem egyaltalan nem izlett. viszont hiaba szedtem le a gombocrol, az izze rajta maradt a gombocomon.:-( De a rizs melle volt egy nagyon finom marhaporkolt szeru etel is. Krumpli, repa, hagyma, marhahus, osszefozve, sutve, szojaszosszal. Ez nagyon finom volt. Vacsi utan mehettunk a buliba, ezt fel tizre szerveztek, de kestunk 20 percet-a szobatarsammal mentunk, viszont a buszmegalloban talalkoztunk az egyik rendezovel is, meg harom nemet sraccal, akik ujak voltak szinten. Rajtunk kivul meg volt ket olasz lany, egy svajci, es egy nemet lany+a szervezo srac. Itt egyebkent a pontossag nem divat, az osztalyba is en erek be csak pontosan 8 orara, a tobbiek 10-15 percet kesnek. Pacevillebe mentunk, ami egy szorakozonegyed fele, egy utcan egymas mellett es egymassal szember sorakoznak a barok, diszkok, es mindenhol bombol a zene. Nekem nem jott be egyaltalan, nem maradtunk sokaig. Kaptunk egy kis kartyat, amit bevalthattunk italra, szoval azert ittunk egyet, de masfel ora utan, el is jottunk. Ejfelkor mar aludtunk...

Kedden ismet suli volt, Az elso oran, pont a beszelgetos reszen csak harman voltunk, szoval szinte olyan, mintha maganorakat vennenk. Altalaban minden osztalyban 9-10-en vannak. A masodik reszen nyelvtant veszunk, es a konyvet hasznaljuk. Vagy forditva, az elso ora nyelvtan, a masodik beszelgetos. Szunetben veletlenul osszejott a magyar tarsasag, teljesen veletlenul egy helyre mentunk, es meg a hosszu asztalhoz is sorban ultunk le. :-)

Aznap delutanra nekem Vallettai varosnezes volt betervezve, sikerult is nagyjabol mindent megnezni egy delutan alatt. Eloszor is elsetaltam a kompkikotoig itt Sliemaban, es szerencsem volt, mert 5 percen belul indult is a komp, ahogy megtalaltam. Nem igazan a komp, inkabb egy kis hajo. Vallettaba csak 5 perc az ut komppal, rovidebb mint busszal, de 47 cent helyett 95 cent az ut. Az sem egy nagy osszeg. A komptol be kell gyalogolni a varosba, en a kertekhez mentem eloszor. Pontosabban eloszor megtalaltam veletlenul a postat, es feladtam a kepeslapokat, aztan gyonyorkodtem a kilatasban az Upper Barraka kertbol, majd a Lower Barraka kertbol. Maguk a kertek nem valami erdekesek, kicsik, padokkal, viszont foleg az elsobol a kilatas nagyon szep, emiatt erdemes megkeresni. A masodikat pedig azert is megeri felkeresni nekunk, a kilatason kivul, mert van egy Magyarorszag altal az 56-os forradalom emlekere kirakott tabla az egyik falon. Magyar, maltai es angol felirattal. Rajtunk kivul meg a cseheknek van egy tablaja. Tobbet nem lattam. A kerttel szemben van a Siege Bell, a harang, amit mar vasarnap is lattam, ez egy emlekmu, a II. Vilaghaboruban elesett katonaknak. Setaltam tovabb a parton, es pont haromkor ertem oda, ahol bemutatjak a The Malta Experience cimu eloadast. Minden egesz oraban vetitik, igy mivel nem kellett sokat varni, beultem megnezni. A jegy eleg draga, felnotteknek 12 euro, en hasznaltam a nyelviskolas kartyamat, es kaptam diakjegyet, amin kicsit meg is lepodtem, hogy elfogadtak, de sok kedvezmenyt vegul is igy sem kaptam, 9 euro 50 volt a jegy. Az eloadast magyarul is meg lehet hallgatni, amin szinten meglepodtem. Mindenki valaszthat nyelvet, mert fejhallgaton keresztul halljuk a szoveget. Orulhetunk, hogy a magyar a nyelv is kozte van a tizenotnek, mert nem forditottak le sok nyelvre, mint pl szlovakra, csehre, lengyelre, szlovenre, horvatra...Sajnos egy kicsit kellemetlen ferfi hangot kell hallgatni egesz ido alatt, de meg igy sem olyan rossz. Egyebkent Maltai Tapasztalatok a magyar cim, de ez igy eleg hulyen hangzik szerintem. Mindenestre a film Malta torteneterol szol. Erdekes volt, kiveve nekem a maltai lovagok koranak bemutatasa. Legalabbis volt egy ot perces szakasz, ami alatt majd elaludtam, de a tobbi erdekes volt. A II. Vilaghaborus resz pedig nagyon megrendito. Szegeny maltaiak nagyon rossz helyen voltak, pont europa es afrika kozott, Olaszorszag csucskeben. Olaszorszag ugye a gonosz volt, a nemetek oldalan, a nemetek pedig Afrikaba is at akartak menni, a hires afrikai hadjarat, szoval rengeteg bombatamadas erte a maltaiakat, es nekik pedig alig volt fegyveruk a vedekezeshez. A felmento angol csapatok a hajoikkal es segelyszallitmanyaikkal pedig csak sokara ertek Maltara. A tortenelem fontos helyszine volt a Fort Elmo, de sajnos ezt nem lehet megnezni most, csak az egyik reszeben a masodik vilaghaborus muzeumot. De ezt inkabb kihagytam szemely szerint, nem szeretem a haborukat...A foutcan, a Republic Streeten setalgattam helyette, es meg muzeumba is mentem...!! Szerintem mar tiz eve nem voltam legalabb muzeumban, de ide bementem az archeologikus muzeumba, ha ezt igy mondjuk mi magyarul-National Museum of Archaeology. Igazan csak egy dologra voltam konkretan kivancsi, a Hypogeum miatt, mert onnan, es persze a tobbi megalitikus emlek helyszinerol is, a muzeumba vittek a talalt targyakat. A Hypogeumban talaltak egy szobrot, ami egy agyon fekvo holgy volt, amit meg akartam nezni, mert annyit irtak rola. Lehet, hogy en olvastam, hallgattam figyelmetlenul a Hypogeumban, de en azt hittem, hogy ez egy nagyobb szobor volt, igy a muzeumban elegge nagyot csalodtam, mikor meglattam, milyen kis miniatur targyrol van szo...egy tenyernyi. Dehat ez egy kis orszag, minden pici. Az emberek is altalaban. Mi magyarok eleg magasok vagyunk a suliban is, a szobatarsaimnal is kb egy fejjel magasabb vagyok, hiaba, a deli nepek alacsonyak, olaszok, spanyolok, meg a japanok sem tul magasak altalaban. Szoval a muzeum: Nem tul nagy egyebkent a muzeum sem, a belepo 5 euro, nem tudom er-e ennyit...Azert probaltak sok mindent behurcolni. Nekem a legerdekesebb megis az epulet volt maga. Egy regi epuletben rendeztek be a muzeumot, es egy felujitaskor talaltak egy a foldszintnel lejebbi szintet is. Sajnos lemenni nem lehet, viszont a padlot ket kis reszen uvegbol csinaltak meg, es az egyik egy lepcso, ami megy lefele, es le lehet latni a lenti szintre. Ha rakok fel kepeket erthetobb lesz majd:-) Mindenesetre ez tetszett. Igy talaltak meg a Hypogeumot is, epuletek alatt, ki tudja, mit fognak meg talalni....Ahogy a muzeumbol kijottem mar sotet lett, igy mentem hazafele. Meg a muzeum elott egyebkent elsetaltam a St. John Katedralis fele is, itt talalkoztam az iskolai csoporttal is. Pont aznapra be lehetett fizetni egy vallettai varosnezo kirandulasra vezetovel, 12 euroert, amit en eleg draganak talalok, ahhoz kepest milyen kicsi Valletta...De akiket megkerdeztem, azt mondtak, hogy jo volt, mert szimpatikus volt az idegenvezeto....Szoval en mentem haza, megint szerencsem volt, mert ahogy odaertem a buszallomasra, szinte rogton jott is a busz. Ma sehol sem kellett sokat varnom. Otthon meg vacsi elott megneztem egy filmet angolul, mert kolcsonozhetunk konyveket es dvdket a sulibol ingyen. Nincs olyan nagy valasztek, de sikerult egy jot talalnom: Dreamgirls. Musical szeru, sokat enekelnek benne, de r&b szamokat, fekete zenet. A vacsora is nagyon jo volt, kiados, eloszor egy finom zöldségleves, aztán a levesben főtt marhahusi kivanság szerint áfonyaszósszal, vagy anélkül, nekünk inkabb anélkül. Egyikünknek sem jött be az édes áfonyaszósz a husival. Makiko inkább kenyérrel ette vacsi után. Szerencsére a háziasszony nem látta, mert ő szerinte az nem hasonlít a lekvárra....na mindegy, a husihoz angolos egyben, hejastol fozott ujkrumpli volt, angolos nagyon, jacket potatoe, de eleg jo volt, csak kicsit izetlen, kis saláta, paradicsom, fincsi szósszal, es sajnos karfiol is. Mivel ahhoz még csak hozza sem szeretek erni, ott is hagytam a tanyeron...Viszont a desszert a kedvencem volt, igazi angol almás pite...nyami-nyami. Mondtam is Margueritenek, hogy a kedvencem, hátha csinál majd még. Egesz darab almakkal, nem reszelve, vekony tésztával, és még szósz is volt hozzá. Meg tudtam volna enni az egész tálcával.:-) Ennyit a vacsiról.

Ma szerda van már, ma megint volt suli, a szünetben találkoztam még egy magyar sráccal, Tamással, ő egy hete itt van már, de még nem találkozott magyarokkal, de a második óra után megint összejött az összes magyar, mostmár öten. Lehet, hogy a spanyolok és németek után mi vagyunk itt a legtöbben?? Ma a suli Harbour Cruise-t szervezett kozos programkent, eleg kedvezo aron, jelentkezni is akartunk. A Harbour Cruise, az annyit tesz, hogy obol hajokazas. Mivel Sliema es Vittoriosa kozott, Vallettaval a kozeppontban 2 fo obol van, tobb kisebb öblöcskével, okosan kitalálták a máltaiak, hogy ezeket hajóval be lehet járni, és hajóról lehet megnézni az erődítményeket, kikötőket, régi épületeket. Az út nincs két óra, és el lehet kérni érte fejenként 15-20 eurót, szóval biztos jól lehet ezzel keresni. A suliban fizetve viszont csak 7 euro lenne. Mára irtak ki, 2:45-re, el is határoztuk 1 órára Marával, és Joseppével, ők az olaszok, hogy befizetünk, de mikor jelentkezni akartunk, kiderült, hogy áttették az indulás időpontját fél 2-re....persze negyed 2-re már ott is kellett volna lenni a kikötőben, de addigra még épp csak hazaértem igy is...Szóval ezen a héten lemaradtunk erről a programról, de talán majd jövő héten. A végén nem is csináltam sok érdekeset aznap, pihi volt, olvasás, séta itt a környéken, lenn a tengerparton, és láttam rengeteg medúzát. Nem ugyanolyanok, mint nálunk Calpéban, ezek kisebbek, bár azt mondták ott a parton, hogy voltak nagyobbak is, tipikus medúza formájuk van, és rózsaszínek. és a kis "csápok" mellett vannak nekik hosszabb csápjaik is, csak kevesebb. Gondolom azokkal csípnek. De nagyon sok volt, egy csoportban száz is lehetett. Már csak ezért sem fürdenék. Meleg van amúgy, mikor süt a nap, de mikor felhős az ég akkor rögtön hűvösebb van, és ahogy lemegy a nap, hideg lesz. A vacsira már nem emlékszem mi volt, de nem volt rossz biztos. Vacsi után el akartunk menni a többiekkel valahova, beszélgetni, inni valamit, de elég viccesre sikeredett, mert mikor a bárhoz értünk, találkoztunk a többiekkel, kinn ültek a bár előtt, iszogattak, mondtuk nekik, hogy bemegyünk kérünk valamit, és míg mi vártunk az italokra, ők elkezdtek bejönni. Azt hittük először, hogy fáznak kinn, de kiderült, hogy fizetni jöttek, mert már mennek el másik helyre, még nem vacsiztak, mennek el. Elég vicces volt, mert mondthatták volna, hogy nem maradtak, mert akkor mi is mehettünk volna máshova, de mikor már kiszolgáltak, nem mentünk el....De ez még nem volt semmi, mikor végeztünk ott, átmentünk a másik bárba, mert ott is voltak páran, ők meccset néztek, de persze mikor odaértünk, már álltak fel, vége lett a meccsnek, mentek haza...szóval egy óráig sem voltunk a végén oda, mentünk haza.

Csütörtökön megint suli volt persze, 9től fél 1ig, persze megint csak négyen voltunk, nem sokan...D.u. megint városnézés volt, és ismét megalitikus templomokat mentem megnézni. Mostmár elég is volt ebből, nem megyek több ilyen helyre. Hagar Quim és Mnajdra templomait néztem meg, ezek egymástól kb. 500 méterre vannak, a két helyre együtt, 9 euróba kerül a jegy. Érdekesek voltak, de így végülis csak sziklák, nem tudom igazán elképzelni, hogyan használták őket. Egyébként a legjobban a Manjdra templom tetszett eddig, ott valahogy egy kicsit jobban át lehet érezni, milyen volt régen, mert rá is lehet pár sziklára lépni, mert két szinten vannak a romok. És ez olyan templom volt, ahol a napéjegyenlőség és napforduló idején a fény speciálisan világított be a szentélybe. A templomok után körül akartam nézni a parton is, elég messzire le kellett mászni, de megérte, nagyon szép volt, a tengerhez nem tudtam lemenni, mert nagyon meredek sziklafalak voltak lefele, de nagyon szép volt az egész környezet, barlangokkal, mélyedésekkel....A partról lehet látni a tengeren egy használaton kívüli olajfúrótornyot, és Filfla szigetét is, ami szintén a máltai szigetekhez tartozik. Nagyon picike, nem lakik rajta senki, nem is lehet rámenni, védett terület, az ásatások miatt. El is indultam a parton egy ösvényen egy városkaszerű hely felé, azt hittem, hogy ott majd lesz busz Vallettába, de kiderült, hogy az nem igazán egy város, csak néhány épület, és egy csendes öböl, ahova nyáron sokan járhatnak, mert csak nyáron van buszjárat azon a részen. Ide több, mint fél óra alatt értem, sziklákon keresztül mászva, öblöket kerülgetve, és még innen el kellett mennem egy másik városba, ami megint csak kb. fél óra gyaloglásra volt, ráadásul lejtőn felfelé nagyrészt. Szóval eléggé elfáradtam. A városban szerencsére rögtön megtaláltam a buszmegállót, viszont a buszra várnunk kellett, mert négy buszsofőr még akkor szerelte. Valami komoly baja lehetett, mert elég sokáig elidőztek vele, és menet közben is fura hangja volt a motornak. Visított. De beértünk Vallettába szerencsésen. Ott persze már nem volt gond, öt percen belül már indultunk is Sliemába. Otthon már csak pihizni akartam, és vacsorázni. A japán lány ment főzni az osztálytársainak, Mara is úgy volt, hogy megy vacsizni valahova, de a végén az elmaradt. Mondta, hogy menjek vele, mert ment az olasz sráchoz, ettek, meg tvztek, de nekem nem volt kedvem többet sétálni:-). Viszont a legfinomabb vacsit kaptam így, hogy csak egyedül ettem:-) Paradicsomleves volt, reszelt sajttal és valami krémmel leöntve, de friss paradicsomból!! A második pedig szokásos sült krumpli, saláta, és rántott csirke. Desszertnek pedig sárgadinnye és szőlő is. Bőséges kaja volt.

Pénteken már igazán magánórán vettünk részt magyar csoporttársammal, ugyanis a tanáron kívül csak ketten voltunk az órán. Valószínűleg a tegnap esti buli következménye volt, hogy még a szokásos létszám sem jött össze. Persze ez nem gond, annál hatékonyabbak az órák, minél kevesebben vagyunk. Délutánra nem terveztem sok mindent, mert inkább a hétvégére akartam tartogatni az erőm. Elmentem sétálni a parton, megtaláltam a bevásárló központot, a mozit, a bowling pályát, stb. Találtam pár jó üzletet, vásárolgathattam volna, de sajnos (vagy szerencsére) csak 15 eurót vittem magammal, meg egy kis aprót, és a felét elköltöttem az „ebédre”. Az ebédem narancsléből, süteményből és narancsos-fahéjas forró csokiból állt. Nem valami egészséges, nem is éreztem jól magam utána, de itt olyan a sütemény kínálat, hogy kár lenne legalább egyszer nem kipróbálni. Hazafelé fényképezgettem, csak, hogy próbálgassam, milyen az esti fényekben kattingatni, de a végén a képek nagy részét kitöröltem. Egyelőre csak próbálgatom megtanulni, mikor, hogy érdemes fényképezni. Később is mentünk még este erre-arra, de nem történt semmi különleges…

Viszont másnap reggel mentünk kocsit bérelni. Csak egy napra kértük, 30 euró volt, egy kis Hyundai, de 4 ajtós. Az olasz szobatársammal, és egy olasz sráccal mentünk, ő vezetett, mert régen buszsofőr volt, így neki nem okozott akkora gondot átállni a másik oldalas vezetésre. Igaz általában rossz oldalon akart beszállni, de utána az úton nem tévesztette össze a két oldalt szerencsére. Északnyugatnak indultunk el, és már az elején biztosak lehettünk benne, hogy be tudjuk járni kocsival az egész szigetet egy nap alatt, mert Gozo, a másik sziget csak 21 km-re volt. Vagyis inkább a kikötő, ahonnan a kompok indulnak Gozora. Elsőnek a Popeye falunál álltunk meg, amit egy öbölben építettek fel. Itt forgatták a Popeye filmet. Be nem mentünk, mert fentről, a sziklákról is mindent lehetett látni. Amúgy sem láttuk a filmet, így nem volt olyan érdekes. Viszont láttunk egy kis kaméleont. Már csak ezért is érdemes volt elmenni ide. Elég érdekesen mozgott a kis kaméleon, de mikor Mara megpróbálta volna arrébb tenni, nehogy valaki eltapossa, mert mi is alig vettük észre, akkor már egész gyorsan szaladt… Utána a Red Tower-nél áltunk meg, meg persze még előtte tankolni. A Red Tower egy kilátó, ahonnan már látszik is Gozo és Comino szigete is. Innen lementünk a Paradise Bay-hez, neve után valami nagyon szép helyre gondultunk, paradicsomira, de nem igazán tetszett egyikünknek sem, inkább a Melliah Bay-hez mentünk vissza, ami egy homokos strand. Itt kávéztunk egyet, szép napsütéses idő volt megint csak.

Következő állomásunk a Ghajn Tuffiche öböl volt, ami meglepően különbözött, az eddig megszokott máltai tájtól. Az aranysárga homokos öblöt zöld hegyek-dombok veszik körül, nagyon szép hely. Először csak fentről, a sziklákról néztük, de le kellett mennünk az öbölbe, közelebbről is megnézni. Sajnos elég koszos volt, nem tudják takarítani gépekkel az öblöt, mert csak gyalog lehet lemenni, lehet ezért, de azért valaki a szemetet összeszedhetné néha. Sétáltunk egyet, aztán a parti étteremben ebédeltünk, ma szendvicset, ez jobban esett, mint a tegnapi süti. Evés után még mozognunk kellett, ezért még egyet sétáltunk, fel a dombokra, egészen a dzsungelben éreztük magunkat, zöld növények között sziklát mászva… Innen az öbölből Dinglibe igyekeztünk, ahonnan tengerparti út vezet a Blue Grotto nevezetű helyhez. Dinglinél a Dingli-sziklákat lehet megnézni. Mi is elmentünk egy kilátóhoz, és voltak ott is sziklák, de szerintem ezek nem pont azok a sziklák voltak. Viszont meg tudtam mutatni a többieknek Filfla szigetét, a használaton kívüli olajfúró tornyot és az utat, mert én már jártam a környéken. Sajnos későn értünk Blue Grottohoz, megnézni a barlangot egy csónakkal, már akkor nem szerveztek kirándulást. Már lassan sötétedett, mi is elindultunk hazafele. Még megálltunk Marsaxlokkban inni egy kávét, én milk shaket, de elég hamar otthon is voltunk utána már. Szép nap volt, szerencsénk volt, hogy véletlenül megtaláltuk a Ghajn Tuffiche öblöt. Ott el lehetett volna egy napot is tölteni. Estére új szobatársat kaptunk. Még reggel elbúcsúztunk Makikotól, ő ment Londonba öt napra még, utána repül haza Japánba, ma pedig egy orosz lány jött, Yuna, csak egy hétre, de ő is Spanyolországban lakik, mint mi, csak épp Madridban.

 Vasárnap piacoztam, Marsaxlokkban ilyenkor híres piac szokott lenni, a legnagyobb Máltán. Persze azért nem kell olyan óriásira gondolni, szerintem a mi otthoni szarvasi piacunk is nagyobb ennél, főleg jobb napokon. Régen csak halpiac volt ez az itteni, ma már árulnak mindenfélét, turistáknak szuvenírt, helyieknek műanyagárut, kisállatot. A Vallettától Marsaxlokkba tartó buszon helyi idegenvezetőnk is volt. Úgy tűnt, hogy ő egy helyi nyugdíjas bácsi, akiknek vasárnaponként nincs jobb dolga, felszáll a buszra, és tájékoztatja a turistákat a menetközben látott dolgokról. Teljesen ingyen. És még szórólapokat is osztogat. Jópofa. Szóval a piacban egy kicsit csalódtam, mert elég picike volt, ahhoz képest, amire számítottam, de azért még így is tudtam venni elég sok dolgot. Nem mondom meg mit, mert meglepi lesz majd otthonra. A piac egyébként a kikötőben van, így egy csomó fényképet is csináltam a színes máltai hajókról. 1 óra után jöttem el a piacról, Vallettában még egy picit sétáltam, aztán pedig egy nagyot sétáltam, Vallettából gyalog mentem Sliemáig a parton. Légvonalban közel van egymáshoz a két város, de az öblöket kerülgetve, sétálva elég hosszú az út. Viszont annak érdemes sétálgatni, aki szereti a hajókat. Van mindenféle, vitorlás, motorcsónak, evezős, kicsi, nagy, régi új, hadihajó, turistahajó, yachtok….mindenféle tényleg. Útközben meg kellett állnom pihenni is, inni-enni, bementem egy kebaboshoz, és a kebabom mellé magyar SIÓ gyümölcslevet ittam. Jól esett nagyon. Ez itt a reklám helye.

 Még vasárnap reggel a piacra menet befizettem, egy hétfői egész napos hajókirándulásra Málta körül. Ebéddel együtt 40 euró volt, ki is fizettem, megbeszéltük, hogy 9:30-ra megyek reggel a kikötőbe, úgy tűnt minden rendben, erre már amikor elindultam otthonról 9 óra után, kaptam egy SMS-t, hogy törölték a kirándulást, a boltban visszafizetik a pénzt menjek be oda. Nagyon csalódott voltam, mert nagyon szerettem volna menni egy ilyen kirándulásra, eleve ha egy szigeten van az ember kár lenne egy hajókázást kihagyni...de lehet én voltam az egyetlen jelentkező, így törölték a programot. Sajnos. Tehát kicsit késve, de azért mentem suliba hétfőn is. Csoportunk meggyarapodott, mostmár heten vagyunk, az orosz szobatársam is hozzánk került, még egy spanyol van a csoportban, María, aki itt akar Máltán dolgozni, a filmiparban!!!???, és még egy orosz, vagyis örmény, de Moszkvában él, dolgozik. Suli után megbeszéltük Yunával, ő az orosz szobatársunk, ha még nem írtam, hogy elmegyünk valamerre. Sajnos rosszul választottunk, St. Paul's Baybe mentünk. Nyáron valószínűleg nyüzsög turistáktól a hely, most nem volt ott semmi. Itt a St. Paul's szigeteknél szenvedett hajótörést Szent Pál, innen a hely neve. Szezonban lehet hajókázni a szigetek körül, most nem volt semmi. 1 órát voltunk ott kb, és ebben benne van az is, hogy 20 percet vártunk kb. a buszra. Hazajöttünk, utána viszont még vacsi előtt elmentünk kipróbálni egy, nem tudom mi a neve ezeknek a gépeknek, angolul ennek Skyrider volt a neve, a lényeg az, hogy beleültünk egy gömbbe, amiben két ülés van, amikhez jól odaerősítenek, és csak vasrudakból áll a gömb, nem tömör, szóval belül az emberke, aztán kiövik a levegőbe, de ahogy megy fel, persze visszahúzzák a kötelek, szóval egyféle bungee-jumping, csak nem ugrunk, hanem repülünk benne. Még forog is a gömb egy kicsit, van mikor csak a földet lehet látni, van mikor az eget..., ettől lesz persze érdekes az egész. Mi voltunk az elsők, meg nem is volt rajtunk kívűl érdeklődő, így mehettünk kétszer is egy menet áráért. Másodjára már jobb volt, és egyébként nem annyira vészes, mint amennyire először kinéz az egész "játék".

Kedden, már december elsején, persze megint a sulival kezdtünk, aztán mentem internet kávézót keresni, hogy kinyomtathassam a repülőjegyeket jövő hétre, szóval egyre közelebb kerülünk ahhoz is, hogy haza menjek, legalábbis már be vagyok jelentkezve a pozsonyi gépre is!! :-) Éhes is voltam, ma ettem rendesen, utána megnéztem a mini kacsafarmot, még adakoztam is a kacsák javára. Szegények, sajnálom őket, hogy sós tengervíz mellett élnek. Sima hétköznapi kacsák, és vadkacsák, meg néhány speciálisabb, furcsa fejű kacsa, és pár csirke, kakas él a kis kacsafarmon, és a galambok is járnak oda enni persze. Ez a Manoel sziget bejáratánál van, a Manoel sziget pedig Sliema és Valletta között található, és inkább félszigetnek néz ki, bár lehet, csak a híd köti össze a szárazfölddel. A Manoel szigeten van a Manoel Erőd, ami most felújítás alatt áll, és egyelőre nem látogatható. Ettől függetlenül persze én megnéztem. Először nem akartam bemenni, de két másik turista is járt arrafelé és ők bementek, tehát úgy gondoltam én sem hagyom ki. Pedig kiírták, hogy nem szabad bemenni, magánterület, tilos a belépés…de kíváncsi voltam. És a kapuban sem volt senki, aki megállított volna. Valószínűleg mert a biztonsági őr aludt a kis kabinjában, csak a lába látszott ki. Érdemes lesz megnézni majd az erődöt, mikor kész lesz, mert nagyon szépen felújítják. Egy hatalmas tér van az erőd közepén, és persze az erőd a tengerparton van, a főbejárat is onnan nyílik, nekem nagyon tetszett, és így még érdekesebb volt, hogy nem lehetett bemenni. Ahogy mentem hazafelé, találkoztam az egyik magyar lánnyal a suliból, vele beszélgettünk sokat, ő itt él most Máltán, mert a barátja itt kapott munkát. Még tavaly októberben jöttek ki, igaz közben voltak otthon, de azért nagyrészt itt töltötték az évet, és hát nincs valami jó véleménnyel Máltáról. Az egyetlen pozitívum, amit mondott, hogy itt nincs olyan hideg télen, mint otthon. Na jó, kettő, mert a tenger sem hátrány. Most amúgy kedd este van, és esik az eső!!! Persze nem kell nagy dologra gondolni, felhőszakadásra…épp csak esik.

Éjszaka azért egész szépen esett, reggelre minden vizes lett, mostmár viszont süt a nap, viszont nagyon fúj a szél...mindig van valami. Egyelőre épp csak vége lett nekem a sulinak, most pedig nem sokára megyek enni valamit. A délutáni programot pedig még meglátjuk.

Folyt köv. Tettem fel néhány képet is mostmár.

 

A mappában található képek előnézete Málta